2016. június 11., szombat

Prológus

Sziasztok, kedveskéim!
Elsősorban nagyon-nagyon szeretném megköszönni azoknak, akik már úgy feliratkoztak, hogy még egy bejegyzés sem volt, csupán a fülszöveg. Királyok vagytok! <3
Balogh Zsanettnek pedig a csodás fejlécet!
Másrészt, egy kis ismertető. Ma szombat van, de holnap osztálykirándulásra megyek, ezért most rakom ki a prológust. De mostantól, minden második hét vasárnapján fognak kikerülni a fejezetek. Tehát, az első fejezet június 26.-án, a második július 10.-én, a harmadik július 24.-én....és így tovább.
(Szóljatok,hogy jó-e ez a betű méret/típus a történetnek, mert sokat gondolkodtam, hogy esetleg egyel kisebb betűméret kellene-e, de végül a nagyobb mellett döntöttem.)
1 fejezet, ahogy most a prológus is, 2000 szó körül lesz, ami Word-ben 3-4 oldalt jelent.
Remélem tetszeni fog!
  Ismét egy csillagászati tanfolyamon ülök, és a füzetembe firkálgatok. Az oktató épp a Világegyetem szerkezetéről papol valamit, de ezt az anyagot, már tudom, úgyhogy csak néha rásandítok, mert semmi újat nem mondd. Konkrétan ki tudnám egészíteni a vázlatot, amit lediktált. Körbepillantok a teremben, csupa új arc, ezen a kurzuson most vagyok először. Megállapodik a tekintetem egy széles vállú, karakteres arcú fiún. Fekete, össze- visszakuszálódott haj, vastag ajkak, enyhe borosta, végül egy sötétbarna, pajkos szempár, ami épp rám szegeződik. Basszus. Talán, kicsit több ideig néztem, mint illett volna. De még mindig bámulom. Szája jobb sarkát játékosan felhúzza, majd rám kacsint. Szemforgatással viszonzom a mozdulatsort, majd elfordulok és elkezdem leírni a táblán lévő tanulnivalót.

 Mikor végzek, a másik irányba tekintgetek, az ablak felöli, oldalon ül egy szimpatikus lány. Válláig erő ombre haja, felül barna, majd lefelé haladva egyre szőkébb árnyalatú. Sminkje profihoz méltó, természetes hatás, mégis nagyon sokat hozzátesz arcvonásai szépségéhez. Na de most már elég lesz, mielőtt ő is hülyének néz. Ebben a pillanatban rám emeli tekintetét, majd int egyet felém. Már megint feltűnő voltam, brühühü. Visszaintek, majd rámosolygok. Miután viszonozza, újra a füzete felé fordul. Én is a jegyzeteimre pillantok. Nagyon ismerős volt ez a lány, lehet, ismerem, csak nem ugrik be honnan. Miközben ezen tűnődöm, észre sem veszem, hogy megint elfelejtettem leírni, amit az oktató mondott.
 - Nos, Leila. Kérlek, mondj valamit ezzel a témakörrel kapcsolatban, amit az imént említettem. - peckesen felemeli a fejét, majd lesújtó pillantással kezd szuggerálni. Villámgyorsan elolvasom a füzetembe leírt utolsó alcímet: A Nap.
- Olyan távol van a Földtől, hogy még a 300 000km/s sebességű fénynek is 8,3 percig tart az oda út. Ami 149,6 millió kilométer. Átmérője 1 392 000 kilométer. Hőmérséklete 15 millió C fok. Négyzetcentiméterenkénti energia sugárzása 6,3 kilowatt energia… - kezdem el sorolni az információkat, amik eszembe jutnak róla.
- Jól van, köszönöm, elég lesz. - vág a szavamba a tanár. - Nagyon jó, Leila. - meglepetten elmosolyodik. - Már, már túl jó. Mondja, Ön már járt másik tanfolyamokra is?
 - Igen. 9 éves korom óta érdeklődöm komolyabban a világegyetem iránt, már számos tanfolyamon részt vettem. - büszkélkedek, mindig is szerettem, amikor lenyűgözöm a tanárokat a saját órájukon. -
 - Ó, ezt jó tudni. Nagyon örülök, hogy végül ide is eljött. Mindenképp megpróbálok majd valami olyat mondani, amit még nem tud. –
- Bizonyára sok mindent nem tudok még. - válaszoltam. Hátratűrtem a vállamnál a hajam, majd bekattintottam a tollam, ezennel lezártnak tekintve a beszélgetést. Szerencsére nem kívánt velem tovább társalogni, úgyhogy tovább beszélt a Napról.

 Fél négy, ami azt jelenti, hogy vége van az órának. Három óra harminchét, végre befejezi a beszédet. Szépen lassan elkezdem pakolni a dolgaimat, mikor végzek, lehajolok, hogy bekössem az eloldozódott cipőfűzőmet. Bekötöm, majd kikötöm, mindig is imádtam ezt csinálni. A tanár még mindig pakol, úgyhogy megcsinálom még kétszer, amíg végül tökéletes nem lesz a masni. Elkezdek felemelkedni, mikor már teljesen kiegyenesedtem, észreveszem, hogy a lány áll mellettem, aki integetett kurzus közben és a cipőmet nézi. Érzem, ahogy a pír egyből kiül az arcomra.
 - Ne légy zavarba, nekem is vannak furcsa szokásaim. - vigyorog rám, majd elővesz egy fésűt és elkezdi az összegubancolódott tincseit helyre rakni. - Egyébként, emlékszel még rám? - mondja, miközben kiindulunk a teremből. A kérdésére bűntudat ül ki az arcomra.
- Hát, őszintén szólva... - húzom el a szám.
- Jól van, semmi baj. Évfolyamtársak voltunk általános iskolában. Ismerős voltál mikor integettél, de nem voltam biztos benne, hogy tényleg te vagy az, miután az oktató Leilának hívott, tudtam, hogy jól emlékszek. Engem Kloénak hívnak, régebben sötét barna hajam volt, kicsit ducibb voltam... - ennél a mondatnál gyors pillantást vetettem az alakjára, most is volt rajta pár plusz kiló, de így is jól nézett ki. - ...sokszor hordtam egy rózsaszín, macskás pulcsit. Egymás mellett ültünk matek korrepetáción.
- Jaj, tényleg. Szűcs Kloé, igaz? - mosolygok, mert végre eszembe jutott. Akkor ezért volt ilyen ismerős ez a lány.
- Igen. - teszi vissza a fésűt a táskájába.
- Van kedved elmenni valami presszóba? - néz rám.
- Naná! - vágom rá gondolkodás nélkül. Úgyis csak unatkoztam volna otthon.

 Mikor kikanyarodunk az épület kapuján, valaki elsuhan mellettem. "Találkozunk vasárnap." Mondja, mikor már olyan közel van hozzám, hogy összeér a kezünk. Vasárnap, a következő kurzus időpontja. Egy másodperccel később már ellentétes irányba siet és befordul az utca végén. Bár az arcát már nem látom, de sötét hajáról és széles válláról így is felismerem. Idióta vigyor ül ki az arcomra, Kloé semmit nem vett észre. Felé fordulok, majd figyelni kezdem az eszmefuttatását a közelben lévő jó kávézókról.

 - Mit szólsz, a Starbucks- hoz? - sandítok felé, mert már a tízedik presszót szarozza le. - Itt van a közelben, tíz perc gyalog. - egészítem ki a mondandómat, látva, hogy végre fontolóra veszi a javaslatot.
- Oké, irány a Starbucks! - kacsint, majd elindul jobbra. Visszapillant, majd miután feltűnik neki, hogy én két centit sem mozdultam, kérdőn felvonja a szemöldökét.
- Balra kell indulni! - röhögök a képébe. – Aréna Plazába, tudod, arra van a Starbucks. - bökök a mutatóujjammal a presszó irányába.
- Jóvanna' - teszi fel a kezét védekezően, majd jót nevet a tudatlanságán.
 Gyorsan szedjük a lépéseket, tikkasztó a hőség július közepén. Az apró sortomat és a trikómat is túl sok ruhának érzem. A homlokomon már gyöngyöznek az apró izzadság cseppek. Oldaltáskám hozzátapadt csupasz combomhoz. Kloé virágos egybe ruhája gyengéden meglebben, egy-két szellő hatására, haját napszemüveggel tűri el az arca mellől. Budapest utcáin tinik hemzsegnek, a nyári szünet már mindenkinek jól esik. Végre beérkezünk a hűvös Aréna Plazába. A Starbucks dugig van, úgyhogy hosszú sorban állás árán rendelünk 2 Kenya Origin Espressót Miután a lány ráfirkantja a nevünket a poharainkra, egyből kimegyünk, majd a közelben letelepedünk egy padra. Miközben az espressómat szürcsölgetem, Kloé törökülésbe húzza a lábait, úgy ül le velem szembe.

 - Úgy tűnt, kifejezetten unod a kurzust. - néz rám kérdőn. - Akkor hogy, hogy beiratkoztál?
- Csak az első órát szoktam unni, ahol csak arról beszél a tanár milyen témákat fogunk venni, plusz röviden jellemzi őket. - vonom meg a vállam. - Mindenki ezt csinálja először. Utána már érdekesebb, mert a témákat boncolgatva érdekes információkat is felfedezek és szeretem toppon tartani a tudásomat. - magyarázom, majd nagyot kortyolok az innivalómból.
- Ja, értem. Én most vagyok először ilyen tanfolyamon, a párommal sokszor kiülünk esténként, hogy hullócsillag után kutassunk, gondoltam buli lenne beiratkozni egy ilyen kurzusra, hogy ne csak sárga pöttyökként ismerjem a csillagokat, hanem kicsit tudományosabb oldalukról is. - Engem a Hold érdekel a legjobban, annyira csodálatos. - mosolygok, nagyokat pislogva. - És te pontosan hány éves is vagy, évfolyamtársak voltunk, szóval te is tizenhat? - zöld színű szemei barátságosan néznek vissza rám.
- Igen, tizenhat éves vagyok. - emelem a tekintetem az ég felé. Ő is követi a mozdulatot. - Úgy szeretnék egyszer felrepülni. - ábrándozok.
 - Biztos csodálatos. - mosolyog az ég felé. - Te akarsz érettségi után továbbtanulni? Ha igen, hol? – kérdezi.
 - Nem tudom pontosan hol, de mindenképp az Univerzummal kapcsolatos munkát szeretnék. Így a továbbtanulásom is ilyen fajta egyetemeket céloz meg. Planetáriumi előadó, vagy egy ilyen kurzuson oktató szeretnék lenni, esetleg csillagász. Az űrhajós a legnagyobb álmom. De az úgy tűnik álom is marad. - sóhajtok, majd kiiszom az utolsó cseppeket. - Te? - kérdezek vissza.
- Én óvónő vagy tanár szeretnék lenni. De mindenképp fiatalokkal tervezek foglalkozni. - feleli, majd elsétál a mellettünk lévő kukához és bedobja a poharát. Ha nem csal az emlékezetem, akkor neked van egy bátyád... - ráncolja a szemöldökét.
- Igen, akibe te mindig bele voltál zúgva. - Nem csodálom, a seggfej Ádámnak tényleg helyes külsőt adott az ég. Külsőt. - Emlékszel, mikor én adtam neki oda otthon a szerelmes levelet, amit írtál neki és videóra vettem mikor elolvassa? - vigyorgok.
-  Jézusom! Igen! - a kezébe temeti az arcát, majd elkezd rázkódni a válla a nevetéstől. - És amikor csak annyit mondott, hogy "Azt sem tudom ki ez a lány", aztán kidobta a levelet? Akkor teljesen depresszióba estem. - vihogott.
- Ádám már akkor is seggfej volt. - forgattam a szemem nevetve.
- Most mennyi idős? - kérdezi, még mindig fülig érő mosollyal. - Februárban töltötte a huszonnegyedik seggfejéleteévét. - erre mindkettőnkből kiszakad a nevetés.
- Jaj, várj, és arra még emlékszel, amikor mutogattam neked ötödik osztályban a naplómat, amiben jellemzést írtam róla? - csillan fel a szeme. - Idézek belőle: " Az az irtó helyes, cuki pasi, aki már gimnazista, de néha eljön Leiláért a sulinkhoz. Azok a gyönyörű kék szemek és világos barna haj. Juci, nagyon szeretem az én kis mézes mackómat. Tegnap rám nézett, úr isten!" - már a könnye is kifojt a nevetéstől, ahogy nekem is. - Mindenesetre, most nagyon boldog vagyok Robival. - vált komolyabb hangnemre, de még mindig huncutság cseng ki a hangjából. - Neked nincs barátod? - mosolyog rám.
- Nincs. - biggyesztem le a szám.
- Esetleg alakulóban van valami?
- Az osztálytársaim nem az eseteim. A szomszédomban lakik egy elég helyes fiú, de szoktam látni a barátnőjével. Van két nagyon jó fiú barátom, de attól függetlenül, hogy az egyiknek tetszem, nekem csak barátok mindketten. Pár felsőbb évessel régebb óta chatetek és van egy fiú, akivel már többször találkoztam iskolán kívül is, de itt sem megy több mint barátság. – sorolom buzgón.
- Ah, ismerős a helyzet. Bármennyire elcsépeltnek tűnik, de tényleg akkor talál rád a szerelem, amikor egyeltalán nem számítasz rá. – mosolyog bíztatóan.

·

 Este hat óra van. Túl vagyok egy kiadós beszélgetésen és egy kisebb bevásárló körúton. Robi ma a haverjaival tölti a napot – amolyan fiús nap - úgyhogy áthívtam Kloét hozzánk, közös esti csillagbámulásra. 
-          Sziasztok! Megjöttem! – lépek be ünnepélyesen az ajtón, Kloéval mögöttem.
-          Úgy üvöltesz, mintha ez nekünk jó lenne. – kiabál ki Ádám a konyhából, majd kisétál, úgyhogy tökéletesen látja, ahogy kecsesen beintek neki.
-          Én is szeretlek, hugi. Ó, egy újabb barátnő? Szia! – pásztázza végig tekintetével Kloét, akiről csak nem leesett a bugyi.
-          Szia! – int egyet bénán. – Kloé vagyok. – mosolyog félénken.
-          Ó, Kloé! – csillan fel Ádám szeme. Egyből eszébe jutott, hát ez kínos. – Emlékszek rád. – villant önelégült mosolyt. – Jót tett neked a pubertás.
-          Jaj, Ádám! Kussolj már! – forgatom a szemem. Szegény Kloé már paradicsom színű lett. – Inkább csinálj nekünk két adag popit!
-          Máris, hugi, máris. – nyújtja ki rám a nyelvét, de azért sarkon fordul és visszasiet a konyhába.
-          Bocsánat, helyette is. – pislantok a konyha irányába.
-          Semmi baj. – legyint hanyagul Kloé, majd elkezd vigyorogni. – Szerinted az pozitív dolog, hogy egyből felismert? – nevetgél.
-          Hát persze. – kacsintok. Majd megpillantom anyát és apát, akik az emeletről jönnek le.
-          Sziasztok, gyerekek! – mosolyog barátságosan anya.  Majd apa is int egyet.
-          Sziasztok! Ő itt Kloé, együtt jártunk általános iskolába és most találkoztunk a kurzuson.
-          Örvendek Kloé. – udvariaskodik anya.
-          Én is. – teszi hozzá apa.
-          Kész a pop-corn, nyomi! – jön ki a konyhából Ádám, a kezében 3 tál popival. Ezzel Kloéba fojtva a szót.
-          Ádám, mondtam már, hogy szépen beszélj a húgoddal. – förmed rá anya.
-          Bocsáss meg, drága édesanyám, szavad számomra többet ér, mint az arany. – kezd el térdre borulni Ádám, miközben folyamatos vigyorog.
-          Ezt a hülyét. – fogom a fejem.
-          Na, jól van gyerekek. Kislányok, ti menjetek Leila szobájába vagy az udvarra, nemsokára anya visz nasit. Ádám, te meg vonulj be a nappaliba, pár perc és megyek focimeccset nézni veled. – rendezi le apa az összekuszálódott családi programokat.
Miután Ádám átad kettő adag popit és elmegy a ház másik szegletébe, Kloéval a szobámba sietünk.
-          Ádám hogy hogy huszonnégy évesen is itt lakik? - kérdezi, miközben a falamra felragasztott Green Day posztereket fürkészi.
-          Volt egy elég komoly kapcsolata, már három éve együtt voltak, de kiderült, hogy a lány csalta. – Kloé felszisszent. – Egy évig nem volt utána barátnője. Most ismét egy komolyabb alakul neki, Emilivel, nagyon aranyos, életrevaló lány. Fél éve járogatnak, szerintem maximum pár éven belül meg lesz a költözés. – húzom keserű mosolyra a szám.
-          Egyszer ennek is el kell jönnie, így van rendjén. – fordul felém, majd lehuppan mellém az ágyra.

·

 Roskadásig van pakolva a teraszon az asztalunk innivalókkal és chipsekkel, miközben Totó, a kutyám hevesen csóválja a farkát a jobb lábamnál.
-          Imádom a Yorkshire Terrier fajtájú kutyákat, annyira édesek! – kapja a kezébe Kloé, majd elkezdi simogatni, ami Totónak persze egyáltalán nincs ellenére.
Én az eget bámulom, hajnali két óra van, Kloé is sokszor felpillant, amikor éppen, nem Totót nyúzza. Annyira nyugodt és boldog vagyok, mikor az égboltot kémlelhetem.
Számomra ez olyan, akár másnak egy hosszú hétvége után megnézni a moziban egy jó filmet, meghallgatni a kedvenc zenéjét, meghallani a párja hangját vagy éppen olvasni egy jó könyvet. Ez nekem békesség, boldogság, feltöltődés. Minden egyes éjszakáért a lelkem egy részét adnám.
-          Nézd egy hullócsillag! – kiáltja mellettem Kloé, kezét a magasba emelve.
-          Gyönyörű! – suttogom. A meteor hosszú fénycsíkot húzva maga után, egyesen a Hold felé veszi az irányt, majd eltűnik.
-          Kívántál valamit? – kérdezi Kloé rám sem nézve.
-          Azt, hogy még sok hullócsillagot láthassak. – mosolygok. – És te? – biccentem felé a fejem.
-          Hogy apa bárcsak még mindig velem lenne. – súgja, majd szeme könnybe lábad.

·

 A második kurzuson ülök, immár Kloéval a bal oldalamon. A tanár épp most lép be a terembe, kezében egy köteg szórólapot rebegtet.
-          Üdv újra itt! Egy szédületes ajánlás érkezett… - keze remegni kezd, úgy osztja szét a lapokat.
Amikor elolvasom a sorokat, a szívem ide-oda kezd verdesni, csaknem kiugrik a helyéről. A pulzusom az egekbe szökik, testem teljes egészében tüzel belülről, sikolyra nyitom a szám, de egy hang sem jön ki rajta. Kloéval egymásra tekintünk, fejét máris hevesen rázza, tudja jól, mit akarok… De innen már senki sem tántoríthat vissza.
Mert, ez a lehetőség, az életem…
Imádnám, ha kommentelnétek! Kiváncsi vagyok a véleményetekre. Puszi!